Ilyenek ezek a mai fiatalok!

Az FSZH - MOISZ Észak-alföldi Regionális Ifjúsági Szolgáltató Iroda, a Hajdú-Bihar Megyei Civil Szolgáltató Központ és a Debreceni Művelődési Központ konferencia sorozatot indított júniustól "Ezek a fiatalok..." címmel. A konferenciasorozat célja a fiatalokról alkotott képek összevetése a fiatalok önképével - az ifjúságkép változásának és az ifjúságkutatás problémáinak feltárása, a jövőtervek összehasonlítása.

A konferenciasorozat első előadása június 4-án került megrendezésre. A rendezvényen nemcsak az előadók a fiatal nemzedéket középpontba állító előadásai, hanem a fiatalokkal való beszélgetések és a fiatalok életvilágát bemutató rövidfilm által is egy összefüggő kép rajzolódhatott ki a hallgatóság számára.

Csepeli György szociológus előadásában hangsúlyozta, hogy társadalmunk több szempont szerint tagolódik, de a korosztály szerinti tagozódás a legjelentősebb. Megfogalmazta, hogy mit is jelent a nemzedék kifejezés. A nemzedékek valamilyen meghatározó élmény, azonos történelmi események hatására jönnek létre, és tagjainak a világra vonatkozóan azonos meglátásuk alakul ki. Egy-egy nemzedék a 14-18 éves korban jön létre, amikor a fiatalok nagy részét pozitív vagy traumatizáló élmények érintik. Magyarországon inkább ez utóbbi a jellemző. A XIX. századi és XX. századi generációk kialakulása olyan eseményekhez köthető, mint a békeévek, Trianon, az 56-os forradalom, a fogyasztói szocializmus megjelenése vagy a rendszerváltás.

Kifejtette, hogy társadalmunk egy elöregedő társadalom, amely nem ifjúságbarát és nem ifjúságcentrikus. A jelenlegi demográfiai adatok azt mutatják, hogy egyre kevesebb a fiatal, az életkor meghosszabbodásával pedig az idősebb korosztály tartja „hatalmában” a fiatalokat. Mire a fiatalok átvehetnék a "hatalmat", vagyis az életük feletti irányítást, addigra már ők is idősebbek lesznek. A népességfogyás pedig nem nyújt kedvező helyzetet az utánpótlás biztosításához, az ifjúságcentrikus szemlélet kibontakozásához.

Számba véve az utóbbi évtizedeket korszakokra bontotta az előadó a különböző jegyekkel bíró társadalmi szocializaciós jelenségeket. A szocializmus a hiány társadalma, amelyben a pazarlás és a hiány (termékek, szolgáltatások hiánya) egyaránt megjelent. A hiánymentalitás foglyul ejtette a felnőtteket, és ez kisugárzott a fiatalokra is. Ezzel szemben a fogyasztói társadalom olyan szükségleteket táplál, melyekre nincs is szükségünk, az élmény társadalom pedig élménnyé formálja a fogyasztást. A fiatalok ez utóbbi szocializációs formánál életstílust és örömforrást választhatnak maguknak. Számos jelenség tartozik az élménytársadalomhoz, mint például a verseny, az individualizáció, a lehetőségek tárháza. A versenyszerű helyzetekben a fiatalok egy része vesztes, másik része győztes lehet. Új kommunikációs helyzet jelenik meg, melyben a fiatalok tartalom felhasználókból tartalom alakítókká válhatnak. A fiataloknak az Internet kínálta virtuális valóságban a társas kötelékek, kis csoportok újszerű, sokszínű palettája alakul ki.

Csepeli úgy értékelte, hogy minden korban nehéz a fiataloknak. Most azért kerültek nehéz helyzetbe, mert nagyon nagy a szabadságérzet. Rengeteg életpálya út, utazási lehetőség, továbbtanulási forma áll rendelkezésükre. Ez a szabadságérzet egyfajta felelősségvállalást is jelent a fiatalok számára, amitől megijednek és frusztrációt okoz számukra. A meg nem emésztett szabadság következményeként könnyen csaphat a frusztráció agresszióba. A versenyhelyzet olyan dilemmát okoz a mai fiataloknak, hogy valamiről mindig lemaradhatnak. Ezért a szociológus zárómondataiban azt hangsúlyozta, hogy új pedagógiai szerződésre van szükség a nemzedékek között, mely visszaadja az empátiát, szolidaritást.

Jancsák Csaba ifjúságkutató és ifjúságszociológus az ifjúság világa az új évezredben - felnőtt gyermekek, gyermek felnőttek című előadását azzal vezette fel, hogy már az ókori görögök és egyiptomiak is fejcsóválva vélekedtek a fiatalokról. A fiatalokról alkotott negatív kép egy konstans jelenség, nem új keletű. Az ifjúságszociológus előadásának súlypontjai az ifjúsági szakasz megváltozásának és az ifjúság világában bekövetkezett változásokra kerültek. Kiemelte, hogy az olyan hagyományos kontrolltényezők, mint szülők vagy az állam befolyásolásának csökkenése miatt a fiatalok maguk közül keresnek inkább példaképeket. Sok esetben mesterséges eszményképek alakulnak ki ezáltal. Jelenleg két az a két fogalom, hogy gyermek felnőttek és felnőtt gyermekek teljesen egymás mellett álló világot mutatnak be. Ugyanis egyfelől a gyerekek/fiatalok meglehetősen korán válnak felnőtté, másfelől sokan nagyon ódzkodnak a felnőttek világához tartozó kötelességek és önállósodás útjára lépni.

A két szakember után három fiatal egyetemista beszélgetését hallhattuk arról, hogy milyenek is a fiatalok. Az biztos, hogy kicsit bizonytalannak látják a jövőt, de ezt elsősorban a bolognai rendszerű felsőoktatás magyarázza (még nem került ki az első végzett évfolyam a munkaerőpiacra), viszont a szociológusokkal ellentétben nem érzik a (fogyasztói) világ feléjük áradó impulzusaiból fakadó folyamatos választási kényszereket, úgy gondolják, hogy ők nem egy elveszett generáció, igenis tudnak önálló döntéseket hozni, képesek átlátni a manipuláción, ami nem okoz nehézséget, sőt egyáltalán nem bonyolult számukra a világ.

Wootsch Péter, ifjúsági szakértő a mai ifjúságkép, az ifjúsági munka nagy kihívásainak és annak okainak bemutatását helyezte előadásának középpontjába. Előadása első részében arra a kérdésre adott választ, hogy mivel is látja a társadalom a fiatalokat. A válasz sokrétű: a hagyományok – trendek, a szokások, a divat, a média, a jövőképeink és a társadalomban betöltött szerepeink szemüvegén keresztül. Az egyes korszakok ifjúságkutatásai másképpen tekintettek a fiatalokra és a fiatalokkal kapcsolatos jelenségekre a 60-70-es években „a fiatalok a boldog (kommunista) jövő építői”, a 80-as években „a fiatalok társadalmi beilleszkedésének zavarai”, mint például szubkultúrák megjelenése. A 90-es évek elején a fiatalok, mint a változások sérülékeny csoportja jelenik meg, a 90-es évek végén a fiatalok már a társadalom erőforrásainak képét vetíti előre és a 21. század legújabb megközelítése szerint a fiatalok, mint európai polgárok jelennek meg társadalmunkban.

Az ifjúsági munka, amelynek legfőbb alanyai a fiatalok és közösségeik rendkívül sokrétű kihívással néznek szembe, mint például átalakuló munkaerőpiaccal, az infokommunikációs tér változásaival, a demokráciába vetett hit elvesztésének jelenségével, a multi- és interkulturalitással, a hagyományos szocializációs formák gyökeres átalakulásával.

Wootsch Péter álláspontja az, hogy a jövő nemzedékének feladata a demokrácia minőségének javítása. Az újra éledő hit visszaadásában az ifjúsági munkának van nagy szerepe.

Előadását olyan ifjúságpolitikai kérdésekkel zárta, mint Milyen ifjúság-képpel dolgozik az ifjúságpolitika? Ki és mi alakítja-formálja ezt a képet? Milyen ifjúságképpel dolgozik az ifjúságsegítő? Hogyan alkotja meg ezt a képet? Mit tehet az ifjúságsegítő azért, hogy a befoglaló társadalom reális és szükséges ifjúságképpel rendelkezzék?

A konferenciát Csató Péterrel, a Replika zenekar frontemberével folytatott beszélgetés zárta. Legfőbb üzenete az volt, hogy a vallás fontos szereppel bír a fiatalok életében az értékek megmutatásában, ugyanakkor az sem egészséges, ha a vallás túlzottan átitatja a fiatalok gondolkodását, cselekedeteit. A fiatalok útkeresését nagyban segítheti az, ha tudatában vannak annak a kérdésnek a válaszával, hogy mi is az ő feladatuk az életben, mit akarnak az életben.

A konferenciasorozat ősszel folytatódik tovább tematikus programokkal.


[Forrás: www.mobilitas.hu]